Sziasztok! Bocsi hogy ilyen sokáig nem tettem fel új részt, de nem igazán volt ihletem. De most megjött és igyekszem majd a következővel is sietni. Kérlek komizzatok. Véleményt kritikát mindent. Remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket. xoxo Vanessa
Kérdezz-felelek
Az erdő csodaszép volt. Az elmúlt 50 évben ugyan sokat utaztam de ilyet még nem pipáltam. Ez a hely a legjobban a norvég vízesésekkel díszített erdőkre emlékeztetett de volt némi esőerdős beütése is. Hatalmas fák vették körül az ösvényt, ahol Auréllal haladtunk. Bevallom a nagy nézelődésben észre sem vettem, hogy a király megállt. Így véletlenül neki mentem. Hirtelen megpördült és mélyen a szemembe nézett.
A szemeiben már nyoma sem volt a meglepettségnek. Most egy kicsi harag, kíváncsiság keveréke égett mézszínű tekintetében. Érdekli, hogy ki, de legfőképpen hogy mi vagyok! A csendet ő törte meg elsőnek.
- Honnan tudtad? -kérdezte érdeklődve.
- Mit honnan tudtam? -válaszoltam ártatlanul a szemébe nézve, mintha nem tudnám mire céloz.
- Ne tettesd magadat hülyének! Tudom nagyon jól, hogy nem vagy az. Honnan tudtad a nevemet mikor még csak be sem mutatkoztam?
- Hallottam valahol. -rántottam meg a vállamat, és szemtelenül elmosolyodtam.
- Hol hallottad, és mi vagy te? -az arcára kiült a kíváncsiság, a hangja pedig olyan lágy lett mint a selyem.
Nagyot sóhajtottam mielőtt megszólaltam volna.
- Boszorkány vagyok!
- Boszorkány vagy?
- Igen, az vagyok. Ami azt illeti aranyvérű vagyok. Valamint gondolatolvasó is, és a nevét az udvara egyik tagjának a fejében hallottam, Felség. Bár nagyon örülnék ha nem kéne úgy beszélnem önhöz mintha az alattvalója lennék. Eddig sem voltam oda a hatalommal rendelkezőkért.
- Rendben köszönöm. Amúgy sokan inkább a szemtelen jelzőt alkalmaznák rám a bátor helyett! -kénytelen voltam elmosolyodni amire viszonzásképpen ő is megvillantott egy szívdöglesztő mosolyt.
- Lennének kérdéseim már ha nem haragszol érte. -mondta, én pedig lepettségemben csak intettem, hogy rajta -Az első, te tudod a nevemet, de én nem tudom a tiédet, így elég titokzatos vagy, de ez engem egy kicsit frusztrál. Szóval mi a neved?
- Oh! A nevem Angela, Angela Maria Finch. A Finch és a Show családok leszármazottja.
- Értem Angela.
- Nem gyakran találkozol a fajtámmal igaz? -kérdeztem ezúttal már kedves hangnemben.- Ha vannak kérdéseid csak tedd fel nyugodtan őket. A képességeim miatt meg ne aggódj. Nem fogom használni őket. -mondtam kissé meggondolatlanul mert erre már felkapta a fejé és ismét a kíváncsiság csillogását véltem felfedezni a szemeiben.
- Több képességed is van? -bólintottam- Milyen képességek? -érdeklődött.
Gondolkodtam egy pár pillanatot, majd megszólaltam.
- Például ez! -elkezdtem kicsit koncentrálni, és mikor elmosódott minden előttem elképzeltem, ahogy fiú mögött állok, és mikor a látásom kitisztult hangtalanul landoltam a kívánt helyen.
Aurél arcát nem láttam de a gondolatai tisztán hallhatóak voltak. Hol lehet az a lány? Egy pillanattal ezelőtt még előttem állt és mosolygott. Lassan felemeltem a kezemet és megérintettem a vállát, mire ő ismét megpördült és mélyen a szemeimbe nézett. Huh de szép kék szemei vannak. Mint az ég! Hát igen ilyen az én szerencsém nem elfelejtettem koncentrálni? Várjunk csak azt gondolta, amit gondolok, hogy gondolt?
- Ezt, hogy csináltad? -kérdezte.
- Teleportálással. Ez elég hasznos tud lenni ha valaki -néztem rá jelentőségteljesen- meg akar ölni! -egy cseppet szemrehányó lehettem mert megvakarta a tarkóját kínjában, majd kicsit vidámabban folytattam -Érdekel egy másik képességem?
Bólintott
- Készülj fel!
Elkezdtem beburkolni őt egy kis "felhő"-be amit megtöltöttem vágyakozással, szerelemmel. Ez elég hatásosnak bizonyult, mivel hamar hatott a fiúra. Még be sem fedte teljesen a felhő de máris reagált rá tettekkel. Elkapta a derekam és magához húzott, kezét az arcomra illesztette és a szemembe nézett. Mielőtt azonban megcsókolhatott volna a felhőt szétoszlattam, ő pedig kissé zavarodottan pillantott rám. Meglepetésemre azonban nem eresztett el.
- Mi történt?
- Oh, csak megmutattam a képességemet. Tudod befolyásolni tudom az emberek érzelmeit érzéseit. Úgy gondoltam így lesz a legjobb az illusztráció! -kuncogtam mire ő csak elmosolyodott.
Igyekeztem kibújni öleléséből, és amint ezt észrevette elengedett,így semmi nem akadályozott meg abban, hogy egy kicsit elhátráljak.
- Van még más is? -érdeklődött.
- Van! Érdekel?
- Csak abban az esetben ha nem befolyásolod megint a tetteimet.
Alaposan körbenéztem, majd erősen koncentráltam, mígnem érezni nem éreztem azt a védő burkot amit csak rövid ideje tudok alkalmazni. Elég nehezen ment létrehozni a megfelelő alakot, úgy hogy még nem volt időm rendesen kigyakorolni a használatát.Amint megbizonyosodtam a védelmemről fellélegeztem.
- Vedd elő a kardodat! -mondtam Aurélnak aki kissé értetlenül meg is tette -Most pedig mélyeszd a mellkasomba amilyen mélyre csak tudod.
Ideges volt, de azért megtette amire kértem. A kard hegye megérintette a gubót és ugyan egyre beljebb kellett volna hatolnia a testembe,de a fém ehelyett sisteregve elolvadt, olyan volt a hangja mint mikor a hevült fémre vizet spriccelünk a színe pedig ott ahol a réteget érintette izzó vörös volt. Aurél gyorsan visszarántotta a fegyvert mielőtt az egész el nem tűnt volna, én pedig fellélegezve elengedtem a burkot.
- Ez meg mi volt?
- Ez egy védő burok volt. Megvéd ha nem akarok meghalni! Add ide a kardodat megjavítom.
Átnyújtotta a fegyvert. Megfogtam és miközben végighúztam a kezem a penge eredeti helyén az vissza változott igazi karddá. Miután ezzel végeztem vissza adtam a kardot.
- Nagyjából ennyi képességem van. Érdekel még valami?
- Igen, érdekel. Megkérdezhetem mennyi idős vagy?
Bólintottam.
- 50 éve születtem egy kis faluban. Na és te Aurél? Te mennyi idős vagy?
- Nem mondom, hogy találd ki ezért jobb ha válaszolok. Szintén 50 éve születtem itt Szirelen. A családomban én vagyok az egyetlen fiú ezért apám halála után én örököltem a trónt. De nem vagyok egyke. Van két húgom. Nagyon aranyosak, valamint ikrek. Neked van testvéred Angela?
- Van! Egy öcsém Alec-nak hívják. Most lesz 15 éves. Az első 15. születésnapja. Szeretem őt, bár néha, elég gyakran, idegesít, mint minden testvér. De Jonathan olyan mintha a bátyám lenne. Sokat tett a családomért és értem is. Megmentette az életemet!
- A vámpírt tekinted a bátyádnak? -egy kicsit megdöbbent volt a hangja, de egyben megértő is. Bár nem tudom mit érthetett meg az érzéseimből.
Igen, és örülök, hogy ismerem és, hogy nálunk él. Mi van? Miért nézel rám így? -kérdeztem. Tényleg úgy nézett rám, mintha egy harcos hősnő volnék aki most ölt meg 300 szirént és vérfarkast(félreértés ne essék ezek mind borzasztó irritáló és veszélyes lények).
- Áh semmit! Érdekelne, hogy... Tudod a jövőhéten lesz egy bál a születésnapom megünneplésére. Örülnék ha eljönnél és megismerkednél a családommal és ha szeretnéd elhozhatod a családod és a barátaidat.
- Köszönöm, és rendben itt leszek. Várj csak! -elindult beljebb az ösvényen, de melléértem és megállítottam -Milyen bál? Estélyit kell felvenni?
- Álarcos bál lesz, és igen kell az estélyi. Már alig várom! Most már van valami okom arra, hogy örüljek a születésnapomnak, már ha eljössz. Ugye így lesz?
- Hát persze. Már én is alig várom. De nem csak én jövök. Ha megengeded elhoznám a családomat és Jonathant is meg, ha engeded akkor a húgait is. Már ha nem zavar. Magam kezeskedem értük. -egy kicsit elhallgattam és gondolkodni kezdtem. -Mennyi az idő?
- Hát... 7:30 lehet nagyjából, miért? -az arca kicsit értetlen volt.
- Fél óra múlva elhagyom a szigetet, de ígérem, még a bál előtt visszajövök. -kis szünet után a válasz hiánya miatt félénken még hozzá tettem -Már ha akarod?!
- Természetesen jöhetnek.
Elindultam az ösvényen arra amerre ő indult, majd hirtelen megtorpantam. Azt se tudom merre kell menni innen.
- Merre kell menni? -fordultam meg és kérdő tekintetemet Aurél arcára szegeztem. -Nem ismerem ki magam túl jól ezen a helyen. Bár talán mégis! -mosolyodtam el mikor a gondolataiban megjelent egy útvonal.
- Ezt meg, hogy értetted? -egy pillanat múlva le esett neki a tantusz és elmosolyodott -Ugye úgy értetted, hogy az agyamból halászod ki az információ morzsákat!
Bólintottam, mire elmosolyodott.
- Tudod a tengerpart gyönyörű júliusban, de addig még van egy kicsi idő, de most is csodás látványt nyújt. Kár hogy nem a ....
- Mi kár? -semmi válasz nem jött még gondolatban sem. nagyon ügyelt erre. -Milyen jegyben születtél? -tereltem a témát.
- Az oroszlánban. Miért? -kérdezte ezzel kizökkentve a gondolkodásból ami éppen az asztrológia órámon tanultak körül forgott.
- Oh csak érdekelt, mert van egy-két dolog amit tanultam az asztrológiáról. Például a személyiséget hogyan befolyásolja, és hogy ki illik hozzád.
- Na és mit mond a te hatalmas tudással rendelkező agyad, arról, hogy ki illik hozzám?
- Lássuk csak. A Kos és ha jól emlékszem a Nyilas.
- Na és? Te melyik jegyben születtél? -kérdezte kissé parancsolóan sürgetve a válaszadást.
- A...-nyeltem egy nagyot -a nyilas jegyben születtem, de ez nem jelent semmit! - az arca kissé szomorkássá vált, ezért így folytattam -A bálra mindenképpen eljövök és ígérem, hogy előtte is meglátogatlak! Lassan vissza kéne indulnunk, nem?
Bólintott.
Megfordult és némán haladt a visszaúton. Kis idő elteltével megálltunk egy picike réten amit odafelé nem is vettem észre. Hirtelen megtorpant, mintha gyökeret vert volna a lába. Csakhogy én nem vettem észre, hogy a lábam előtt egy hatalmas kő van, és majdnem hasra estem, de Aurél elkapta a kezem.
Ahogy hozzáért a kezemhez hirtelen nem láttam mást csak őt szmokingban az oltár előtt, és egy arával az oldalán. Nem tudom mennyi idő eshetett ki, de amikor magamhoz tértem az ő aggódó arcát láttam.
- Jól vagy? -kérdezte remegő hangon. Ekkor vettem észre, hogy ahelyett, hogy a földön feküdnék Aurél karjaiban vagyok és remeg a lábam.
- Azt hiszem most már igen! -mondtam mire Aurél elmosolyodott -Köszönöm!
Elkezdtem beburkolni őt egy kis "felhő"-be amit megtöltöttem vágyakozással, szerelemmel. Ez elég hatásosnak bizonyult, mivel hamar hatott a fiúra. Még be sem fedte teljesen a felhő de máris reagált rá tettekkel. Elkapta a derekam és magához húzott, kezét az arcomra illesztette és a szemembe nézett. Mielőtt azonban megcsókolhatott volna a felhőt szétoszlattam, ő pedig kissé zavarodottan pillantott rám. Meglepetésemre azonban nem eresztett el.
- Mi történt?
- Oh, csak megmutattam a képességemet. Tudod befolyásolni tudom az emberek érzelmeit érzéseit. Úgy gondoltam így lesz a legjobb az illusztráció! -kuncogtam mire ő csak elmosolyodott.Igyekeztem kibújni öleléséből, és amint ezt észrevette elengedett,így semmi nem akadályozott meg abban, hogy egy kicsit elhátráljak.
- Van még más is? -érdeklődött.
- Van! Érdekel?
- Csak abban az esetben ha nem befolyásolod megint a tetteimet.
Alaposan körbenéztem, majd erősen koncentráltam, mígnem érezni nem éreztem azt a védő burkot amit csak rövid ideje tudok alkalmazni. Elég nehezen ment létrehozni a megfelelő alakot, úgy hogy még nem volt időm rendesen kigyakorolni a használatát.Amint megbizonyosodtam a védelmemről fellélegeztem.
- Vedd elő a kardodat! -mondtam Aurélnak aki kissé értetlenül meg is tette -Most pedig mélyeszd a mellkasomba amilyen mélyre csak tudod.
Ideges volt, de azért megtette amire kértem. A kard hegye megérintette a gubót és ugyan egyre beljebb kellett volna hatolnia a testembe,de a fém ehelyett sisteregve elolvadt, olyan volt a hangja mint mikor a hevült fémre vizet spriccelünk a színe pedig ott ahol a réteget érintette izzó vörös volt. Aurél gyorsan visszarántotta a fegyvert mielőtt az egész el nem tűnt volna, én pedig fellélegezve elengedtem a burkot.
- Ez meg mi volt?
- Ez egy védő burok volt. Megvéd ha nem akarok meghalni! Add ide a kardodat megjavítom.
Átnyújtotta a fegyvert. Megfogtam és miközben végighúztam a kezem a penge eredeti helyén az vissza változott igazi karddá. Miután ezzel végeztem vissza adtam a kardot.
- Nagyjából ennyi képességem van. Érdekel még valami?
- Igen, érdekel. Megkérdezhetem mennyi idős vagy?
Bólintottam.
- 50 éve születtem egy kis faluban. Na és te Aurél? Te mennyi idős vagy?
- Nem mondom, hogy találd ki ezért jobb ha válaszolok. Szintén 50 éve születtem itt Szirelen. A családomban én vagyok az egyetlen fiú ezért apám halála után én örököltem a trónt. De nem vagyok egyke. Van két húgom. Nagyon aranyosak, valamint ikrek. Neked van testvéred Angela?
- Van! Egy öcsém Alec-nak hívják. Most lesz 15 éves. Az első 15. születésnapja. Szeretem őt, bár néha, elég gyakran, idegesít, mint minden testvér. De Jonathan olyan mintha a bátyám lenne. Sokat tett a családomért és értem is. Megmentette az életemet!
- A vámpírt tekinted a bátyádnak? -egy kicsit megdöbbent volt a hangja, de egyben megértő is. Bár nem tudom mit érthetett meg az érzéseimből.
Igen, és örülök, hogy ismerem és, hogy nálunk él. Mi van? Miért nézel rám így? -kérdeztem. Tényleg úgy nézett rám, mintha egy harcos hősnő volnék aki most ölt meg 300 szirént és vérfarkast(félreértés ne essék ezek mind borzasztó irritáló és veszélyes lények).
- Áh semmit! Érdekelne, hogy... Tudod a jövőhéten lesz egy bál a születésnapom megünneplésére. Örülnék ha eljönnél és megismerkednél a családommal és ha szeretnéd elhozhatod a családod és a barátaidat.
- Köszönöm, és rendben itt leszek. Várj csak! -elindult beljebb az ösvényen, de melléértem és megállítottam -Milyen bál? Estélyit kell felvenni?
- Álarcos bál lesz, és igen kell az estélyi. Már alig várom! Most már van valami okom arra, hogy örüljek a születésnapomnak, már ha eljössz. Ugye így lesz?
- Hát persze. Már én is alig várom. De nem csak én jövök. Ha megengeded elhoznám a családomat és Jonathant is meg, ha engeded akkor a húgait is. Már ha nem zavar. Magam kezeskedem értük. -egy kicsit elhallgattam és gondolkodni kezdtem. -Mennyi az idő?
- Hát... 7:30 lehet nagyjából, miért? -az arca kicsit értetlen volt.
- Fél óra múlva elhagyom a szigetet, de ígérem, még a bál előtt visszajövök. -kis szünet után a válasz hiánya miatt félénken még hozzá tettem -Már ha akarod?!
- Természetesen jöhetnek.
Elindultam az ösvényen arra amerre ő indult, majd hirtelen megtorpantam. Azt se tudom merre kell menni innen.
- Merre kell menni? -fordultam meg és kérdő tekintetemet Aurél arcára szegeztem. -Nem ismerem ki magam túl jól ezen a helyen. Bár talán mégis! -mosolyodtam el mikor a gondolataiban megjelent egy útvonal.
- Ezt meg, hogy értetted? -egy pillanat múlva le esett neki a tantusz és elmosolyodott -Ugye úgy értetted, hogy az agyamból halászod ki az információ morzsákat!
Bólintottam, mire elmosolyodott.
- Tudod a tengerpart gyönyörű júliusban, de addig még van egy kicsi idő, de most is csodás látványt nyújt. Kár hogy nem a ....
- Mi kár? -semmi válasz nem jött még gondolatban sem. nagyon ügyelt erre. -Milyen jegyben születtél? -tereltem a témát.
- Az oroszlánban. Miért? -kérdezte ezzel kizökkentve a gondolkodásból ami éppen az asztrológia órámon tanultak körül forgott.
- Oh csak érdekelt, mert van egy-két dolog amit tanultam az asztrológiáról. Például a személyiséget hogyan befolyásolja, és hogy ki illik hozzád.
- Na és mit mond a te hatalmas tudással rendelkező agyad, arról, hogy ki illik hozzám?
- Lássuk csak. A Kos és ha jól emlékszem a Nyilas.
- Na és? Te melyik jegyben születtél? -kérdezte kissé parancsolóan sürgetve a válaszadást.
- A...-nyeltem egy nagyot -a nyilas jegyben születtem, de ez nem jelent semmit! - az arca kissé szomorkássá vált, ezért így folytattam -A bálra mindenképpen eljövök és ígérem, hogy előtte is meglátogatlak! Lassan vissza kéne indulnunk, nem?
Megfordult és némán haladt a visszaúton. Kis idő elteltével megálltunk egy picike réten amit odafelé nem is vettem észre. Hirtelen megtorpant, mintha gyökeret vert volna a lába. Csakhogy én nem vettem észre, hogy a lábam előtt egy hatalmas kő van, és majdnem hasra estem, de Aurél elkapta a kezem.
Ahogy hozzáért a kezemhez hirtelen nem láttam mást csak őt szmokingban az oltár előtt, és egy arával az oldalán. Nem tudom mennyi idő eshetett ki, de amikor magamhoz tértem az ő aggódó arcát láttam.
- Jól vagy? -kérdezte remegő hangon. Ekkor vettem észre, hogy ahelyett, hogy a földön feküdnék Aurél karjaiban vagyok és remeg a lábam.
- Azt hiszem most már igen! -mondtam mire Aurél elmosolyodott -Köszönöm!
